Domaine PÓTI

Tekintve, hogy sem enzimeket sem fajélesztőt nem használunk, a must a maga természetes állapotában indul forrásnak nálunk.

Egy évnyi hordós érlelés után, 2011. október 7-én a tavaly szüretelt bort lepalackoztuk. 

A szüret után a puttonyból a szőlő a zúzó-bogyózó garatjába kerül, ahogy a tavalyi évben is. Azonban az idén azúzó-bogyózó alkalmazásánál egy kis újítást vezettünk be. 

A 2011-es év Magyarország és Európa szerte kedvező volt a szőlőnek.

 Az óvilági – újvilági distinkción a borhoz, borkészítéshez való attitűdöt értjük. Az óvilági borászkodásnak az egész világon meg van a saját kifejezése kézműves bor, vino de autor (“szerzői bor”)  közös benne a borkészítés egyediségére való utalás: Az óvilági borok jobbára kisüzemi gazdálkodásból teremnek, saját karakterrel, ritkán nagyobb mint 50 hektáros területről. A  külső beavatkozást kerülik  a gazdák vagy a minimumra próbálják szorítani. 

Míg a szőlőművelésben modernek vagyunk, addig borkészítésben konzervatívak. Nálunk a szőlő nem találkozik fémmel, a lényerés egy körülbelül 60-70 éves faprés segítségével történik, onnan a fehérszőlő mustja némi pihentetés után fahordókba kerül. A kékszőlőt a régi hagyományok szerint káciban áztatjuk és naponta csömöszöljük.

Nincs a francia terroir szónak közvetlen fordítása mert ez egyszerre foglalja magában  az   altalaj a termőtalaj és az egyedi termőhely kombinációját , valamint ezeknek a szőlőbirtok mikroklímájával kapcsolatos interakcióját is. A mi „terroirunkat”  ami a Zalai Borrégió Muramenti Körzetében található, a  Pannon tenger hullámai mosták pár millió éve, az altalaj agyag és kavics, a felső termőréteg barna erdőtalaj néha agyagos szelvényekkel tarkítva.

Boraink részben nemzetközi szőlőfajtákból készülnek, mint a gewürtztraminer, rajnai rizling, shyraz de honos fajtáink is vannak, mint a kékfrankos. Szőlőterületünk részben Dobriban fekszik, hajdan az úgynevezett nemesi falvak egyike volt, azt uraló földbirtokos nélkül csak a Zágrábi Püspökségnek tartoztak adózni.